A műköröm története

     A kéz és lábápolás, műkörömépítés nem korunk új találmánya. Már az időszámításunk előtti évezredekben is végeztek körömápolást, diszítést. Őseink társadalmi rangnak megfelelően szinezték és növesztették körmeiket.

    Egyiptomban a fáraók idejében arany szinű körmeik voltak a fáraóknak, hogy hasonlóan ragyogóan nézzenek ki mint isteneik.

   A kínai császárok már nemcsak aranyat, hanem az ezüst színt is kedvelték, majd a Ming dinasztiában a vörös és a fekete is divatossá vált, valamint a köröm hossza is árulkodott a társadalmi hovatarozásukat.

   Indiában a hennával diszítették körmeiket és egyéb testrészüket, valamint az Ókori görög férfiak szintén használták a hennát és az állati eredetű festékeket, és a körömtetoválást. (A köröm mátrixába szúrták a festékes tűt, így szines körmük nőtt)

   A reneszánsz korig elhanyagolták a test ápolását az emberek, ezt kövezően éledt újra ez a hagyomány.

   A manikűr kezdetét 1830-ra tehetjük, amikor egy fogorvos, Dr Sitté átalakította a fogászati eszközét a köröm bőrének ápolásához. 1920-ban C. Revlon az autófényezéshez használt festéket alakította át körömlakká. Megjelentek a reszelők és a körömbőr eltávolítók, rohamos fejlődésnek indult a körömkozmetika.

   A műköröm elterjedésének kezdetét egy a körmét rágó fogorvoshoz köthető,.Saját körmének pótlására használta a fogászati anyagot. Hamarosan már színésznők reklámozták a műkörmöt,  rajtuk keresztül ismerhette meg a köznép.

   1970-ben kezdték alkalmazni az épített porcelán műkörmöket.

  1984-ben pedig a zselé is megjelent.

  Magyarországra 1980-ban kerültek be az első műköröm alapanyagok, ettől a perctől rohamos fejlődésnek indult a műkörömmánia. Napjainkra rengeteg tehetséges szakember világversenyeken is képviseli országunkat, hatalmas sikereket elérve.